Blog

ÉKSZERMESÉK - RÓZSASZÍN SZTEPP

2020.02.11 09:47
Anna
ÉKSZERMESÉK - RÓZSASZÍN SZTEPP

Szomorú kislány fekszik a gyerekszobában. Körülötte sok-sok játék, de ő egyikre sem kíváncsi, egyikkel sem játszik, csak bámul ki az ablakon a kertbe. Magányos, kedvetlen, bánatos.  Ágya mellett két mankó árválkodik, de a lányka nem hajlandó kézbe venni őket, csak hever az ágyon búskomor tekintettel. Így múlik napra nap, éjre éj; telik egyik nap a másik után.

Aztán az egyik éjszaka történik valami!

TÁNCOLJ CSIPKE RÓZSA!

 

Labda, labda, pöttyös labda.

Pattanj labda jó magasra!

Pattanj messze, ki a kertbe!

Fuss utána gyerekecske!

Túl a kerten, ott az utca.

Hova szaladsz, te kis fruska?

Apró lábak még szaladnak,

Ott a labda! Most elkaplak!

 

Kicsi lányka fut apró lábaival a pöttyös labda után. Már-már úgy tűnik, utoléri a labdát. Még néhány lépés és ott van a kezében a kedves játék.

De mi történt?! …Mi ez a fékcsikorgás?? …Mi ez a csattanás??...

Ijedt kiáltások…. szaladgálás…  telefon… szirénahang….

 

A kórházi ágyon picike test.

  • Mi lesz a kicsikémmel? – kérdezi édesanya reménykedve az ágy mellett álló doktor bácsitól.
  • Rendbe fog jönni. Hosszú idő, de rendbe fog jönni. A lábai mindig gyengék lesznek, és kezdetben mankóra lesz szüksége, de a gyógytorna, a mozgás csodákra képes. Reméljük a legjobbakat.

 

Szomorú kislány fekszik a gyerekszobában. Körülötte sok-sok játék, de ő egyikre sem kíváncsi, egyikkel sem játszik, csak bámul ki az ablakon a kertbe. Magányos, kedvetlen, bánatos.  Ágya mellett két mankó árválkodik, de a lányka nem hajlandó kézbe venni őket, csak hever az ágyon búskomor tekintettel. Így múlik napra nap, éjre éj; telik egyik nap a másik után.

Aztán az egyik éjszaka történik valami!

  • Ébredj Csipke Rózsa! – hallatszik egy vékony hangocska a sötét gyerekszobában.

Aztán még egyszer:

  • Ébredj, Csipke Rózsa! Indul a táncóra!
  • Ki az? Ki van itt? – kérdezi a kislány (akit – most már tudjuk - Csipke Rózsának hívnak.)
  • Én vagyok, Sztepp tündér. Azért jöttem, hogy megtanítsalak táncolni.
  • Táncolni?! Hiszen én járni sem tudok. – mondta szomorúan Rózsika.
  • Dehogynem tudsz! Ugorj ki az ágyból, és kezdjük az órát! – felelte szigorúan az apró tündér, aki a szobában röpködött a kislány ágya körül.

Rózsika óvatosan kikászálódott az ágyból és megpróbált lábra állni. Elsőre nem sikerült. Bánatosan dőlt vissza az ágyra:

  • Nem megy, nem bírnak a lábaim. Sohasem fogok tudni táncolni!
  • Ó, ne keseredj el kedvesem! Én majd segítek neked. – biztatta Sztepp tündér.

Rózsika óvatosan újra megpróbált lábra állni. És csoda történt! Kicsi lábacskái engedelmeskedtek akaratának. Kissé bizonytalanul, de mégis lábra állt.

Ettől kezdve Sztepp tündér munkába állt. Éjszakánként táncórákat tartott Rózsikának. És vajon milyen táncot tanított Sztepp tündér? Na ja, persze hogy sztepp táncot, mi mást!

Álmában - mert hogy is történhetne ilyen a valóságban! - Rózsa egyre ügyesebben táncolt, egyre biztosabban tartotta az ütemet, egyre gyorsabban csattogtatta apró cipőtalpait - sarkait a parketten.

Sok-sok éjszakát töltöttek együtt: Sztepp tündér és Csipke Rózsa. Az álombeli táncórák a nappalokat is megváltoztatták: Rózsika napról napra vidámabb, kedvesebb, boldogabb lett.

Az egyik nap végre a mankók is munkába álltak. Onnantól kezdve nem volt megállás! Rózsa egyre kevesebb időt töltött az ágyon fekve, és egyre többet a mankók segítségével közlekedve. Eljött a nap, amikor a mankóit a sarkba hajítva segítség nélkül tette meg az első lépéseket.

Ezen az éjszakán nem látogatta meg Rózsikát Sztepp tündér. Nem jött a következőn sem. Nem táncolt vele többé. Eltűnt örökre. A kislány szomorkodott egy ideig, hiányolta kedves barátját és a megszokott vidám sztepp órákat.

Egyik reggel gondolt egyet és így szólt édesanyjához:

  • Édesanya, szeretnék táncolni tanulni!

Édesanyja boldogan vitte el az egyik tánciskolába. Rózsika napjai ettől kezdve a táncról szóltak. Sejted, melyik a táncról? Hát, persze, hogy a szteppről!

Teltek- múltak a hónapok és évek. És Csipke Rózsa csak táncolt és táncolt. Boldogan, élvezettel csattogtatta sztepp cipőit a táncparketten. És eljött az idő, amikor az újságok szalagcímei Csipke Rózsáról kezdtek szólni:

 

CSIPKE RÓZSA MEGNYERTE AZ ORSZÁGOS SZTEPP BAJNOKSÁGOT!

CSIPKE RÓZSA SZTEPP VILÁGBAJNOK LETT!

AZ AKARATERŐ DIADALA!

 

Rózsika pedig mosolygott, amikor ezeket olvasta. Ha pedig megkérdezték tőle, hogyan sikerült a mankóktól a világbajnoki címig jutni, csendesen csak annyit mondott:

 

VANNAK MÉG TÜNDÉREK EZEN A FÖLDÖN, AKIK SEGÍTENEK ANNAK, AKI HISZ BENNÜK!

 

Rózsaszín ékszer kollekcióm ihlette ezt a mesét, Csipke Rózsika rózsaszín álmát:

 

RÓZSASZÍN SZTEPP  kollekció: https://anan.hu/spl/956023/Rozsaszin-Sztepp

Webáruház készítés