Blog
ÉKSZERMESÉK - KARIBI RUMBA
A Karibi szigetvilág mindig rejtett veszedelmet az ott élők számára.
Nem a tenger, nem a szelek, nem az állatok jelentettek veszélyt az emberekre, de nem ám!
Hát akkor ki vagy mi keserítette a kis sziget lakóinak életét?
Hogyan szabadult meg Rumboa a kalózoktól?
Történetem a Karibi- tenger egyik kicsi szigetére, a mesebeli Rumboára kalauzolja el a mesék szerelmeseit. Rumboa egy igazi gyöngyszem ezen a csodás vidéken. Lakói egyszerű, dolgos, boldog emberek, akik vidáman élik mindennapjaikat ezen a gyönyörű apró szigeten. A tenger kifogyhatatlan kincsei megélhetést biztosítanak a lakóknak: halak, kagylók, rákok és a tenger mélyének gyümölcsei elegendő táplálékot adnak, a sziget fáinak gyümölcsei gazdagítják étrendjüket. A férfiak naponta kimennek a tengerre, hogy kifogják a napi szükségletet, a nők pedig leszedik az érett gyümölcsöket. Egészséges és boldog nép él Rumboán….
De nem volt mindig így…
A Karibi szigetvilág mindig rejtett veszélyeket az ott élők számára. Nem a tenger, nem a szelek, nem az állatok jelentettek veszélyt az emberekre, de nem ám!
Hát akkor ki vagy mi keserítette a kis sziget lakóinak életét?
Nem más, mint a kalózok!
Veszedelmes kalózok horgonyozták le rablott hajóikat időnként a sziget partjainál. Csónakjaikkal a partra evezve Rumboán osztották el a rablott kincseket; részegre itták magukat; kiáltozva, késeikkel hadonászva ijesztgették a sziget lakóit, a férfiakat, nőket és gyerekeket. Ezzel tartották félelemben a sziget népét.
Sokáig tűrte ezt csendesen Rumboá lakossága, mert nem tudták, hogyan lehetne megszabadulni a vérengző kalózoktól.
Ebben az időben élt a faluban egy igen-igen eszes karibi leány, Zamira.
Zamira sokat törte a fejét, ugyan hogyan lehetne megmenekülni a félelmetes kalózoktól. Az okos leány tudta, hogy a kalózok rettegnek a tengerek szellemeitől. Elhatározta hát, hogy a sziget lakóival kihasználják ezt a félelmet, és felkészülnek a kalózok legközelebbi látogatására. Úgy döntöttek, egy életük – egy haláluk, de örökre elveszik a kalózok kedvét, hogy kikössenek Rumboá partjainál.
Kíváncsi vagy mit tettek? Elmondom.
Kagylókat, csigákat, korallokat kerestek a tengerparton. Üres kókuszdió héjakat, avokádó és mangó magokat gyűjtöttek. Színes festékekkel szerelkeztek fel és napokig csak festették és festették a csigaházakat, kagylóhéjakat, korallokat és a kiszárított magokat, héjakat. Élénk, vidám színeket használtak, hogy minél feltűnőbb, minél különlegesebb, minél tarkább és színpompásabb legyen a végeredmény. Azután hosszú füzérekké fűzték ezt a színkavalkádot, majd a part menti pálmafákra kötözték őket. A pálmafák cicomás, szivárványszínű ruhát öltöttek, a tenger felőli szél pedig lengette-zörgette a felfűzött tarka gyöngysorokat – mert bizony olyanok voltak, mint valami különleges cifra lánc a szélben hajladozó pálmalevelek között.
Ezután az emberek a sziget isteneihez fordultak imáikkal, hogy segítsék őket a kalózok érkezése idején.
És imáik meghallgattattak…
Néhány nap múlva, sötétedéskor feltűnt a tengeren a kalózok halálfejes zászlóval fellobogózott hajója. A hajó lehorgonyzott, majd megindultak a part felé a hangosan ordítozó, részeg kalózokkal megrakott csónakok. A szigetlakók csendesen imádkozni kezdtek és lélegzetvisszafojtva figyelték a csónakokat. Vajon, mi fog most történni?
Az istenek ekkor letekintettek a kicsi szigetre, látták a rettegő nőket, férfiakat, gyerekeket; látták az aljas, szívtelen, galád kalózokat. És segítséget küldtek Rumboá népének. Elküldték a szeleket, viharokat, a mennydörgést és villámokat a kicsi szigetre. A szelek, viharok rázni kezdték a színpompás láncfüzéreket a pálmafákon, a mennydörgés robaja felerősítette a pálmák zúgását, a villámok megvilágították a tarkán zörgő korall–kagyló-csiga gyöngysorokat.
Mindez olyannak tűnt a tenger felől közeledő csónakokban ülő részeg kalózoknak, mintha hatalmas szellemek riogatnák, rémisztenék őket. Oly nagyon megijedtek tőlük, hogy visszafordították csónakjaikat és meg sem álltak az evezésben, amíg vissza nem értek a kalózhajóhoz. Ott aztán szélirányba fordították a vitorlákat és szélsebesen elhagyták Rumboá partjait. Soha többé a közelébe se mentek.
Ettől kezdve békében él a nép a szigeten, de nem feledik a rettegéssel teli napokat. A régi nehéz időkre emlékezve, a lányok kagylóból, csigából, korallból készített tarka gyöngysorokat viselnek, a szigetre érkező utazókat pedig színes virágfüzérekkel köszöntik.
A Karibi kis szigetre, Rumboára, és az okos Zamirára gondolva született színes gyöngynyakláncom:
a KARIBI RUMBA