Mai Ékszer
Mondd, milyen színű a boldogság?
Számomra olyan, mint ez az ékszer. A citrin mézsárgája, a karneol gyönyörű vörösbarnája, az achátok melegsége, a malachit üde mély zöldje; a színek harmóniája.
És mondd, vajon milyen íze van a boldogságnak?
Vannak apró örömök. Mint az év első hóvirága a zúzmarás tél után, az esőt követő szivárvány, egy váratlanul felvillanó elégedett mosoly, egy boldog ölelés, egy apró siker, egy kerti munkával töltött tavaszi délelőtt… Ők finom, egyszerű ízek: édes alma, ízletes karalábé, tejcsokoládé, mentolos cukorka, sült szalonna…
Aztán vannak a kis boldogságok. A barátság nekem olyan, mint a jégbehűtött pezsgő szájpadláson pukkanó fanyarsága. Az unoka ölelése a szamóca édes frissessége. A siker a mentás citromfagyi egyedülállóan harmonikus hűvössége. A szerelem pedig, mint a csili utánozhatatlan forrósága, lélegzetelállító fűszeressége.
De az igazi boldogság íze sós. Az igazi boldogság örömkönnyeket csal a szemedbe, úgy érzed a most és az itt tökéletes összhangot teremt benned, körülötted. Az igazi boldogság könnyei egyben a szomorúság könnyei, hiszen tudod, mindez csak itt és most történik, ezért egyszeri és megismételhetetlen. Az igazi boldogság, mikor mellett, körülötted van mindenki, aki fontos a szívednek, és mint egy hatalmas, meleg takaró egybefon benneteket a szeretet.
De ebből a körből egyre többször hiányzik valaki mosolya, valaki ölelése, valaki nevetése és egyre többen hiányoznak az asztal mellől…
A boldogság íze sós.
