Blog
Őrség - bűvölet
Az Őrség.
Vannak olyan helyek, amiket az ember a szívébe zár. Ahova rendszeresen visszajár, ahol nem csak kirándulni szeretne, hanem minden nap ott ébredni, együtt élni minden réttel, fával, erdővel, dombbal, a párás reggel a fák közül kileső őzekkel, mindennel, ami oly csodálatossá teszi a vidéket és nem csak látni szeretnénk, hanem érezni.
Érezni az esőt, amitől oly szép zöldek a növények, együtt hullámzani a tájjal, amely kecses vonalaival ámulatba ejti az embert, sütkérezve melegedni a nap sugaraiban, vagy csobbanni az egyik tavában, vagy szomjunkat oltani csörgedező patakjai vízében.
Nyolc évvel ezelőtt történt meg velünk a csoda. Ekkor voltunk először az Őrségben. Szállásunk egy kis régi parasztházikó volt az erdő közepén. Ez már önmagában lenyűgöző annak, aki a nyugalomra, a természetre vágyik. Itt indult az igézet.
Kirándulásainkra mindig viszek magammal vásznakat, festéket, ecsetet, hogy meg tudjak örökíteni egy-egy pillanatot. Van aki fotózik, van aki fest.
A hely annyira magával ragadott, hogy minden reggel és délután is festettem egy képet. A kirándulásokon mindig volt egy jó hely ahol időzni kellett, s persze egy plein air képet festeni.
Így készült a fenti fotó is Őriszentpéter egyik szerén festés közben.
Egy teljes kiállítás anyagát sikerült megfesteni azon a kiránduláson, és megszeretni egy tájat, amely változatlan elbűvöl azóta is minden alkalommal.
