Blog
Mesél a fa...
Nézd ezt a darabka fát, ezt az apró, ékszerré változott valaha volt hatalmas fát! Nézd és hallgasd csöndesen történetét.
Mert mesél nekem a fa… régen volt igaz meséket…
Hallgasd hát egy réges-régi délután történetét!
Áll a férfi a parton…
Hatalmas, bütykös jobb kezében az elmaradhatatlan cigaretta, bal keze a csípőjén, szája szögletében szomorkás mosoly…
Szeme egy pillanatra túl a partra, a távolba réved… Talán valahol a fájdalmas múltban cikáznak gondolatai, a múltban, amelyről soha senkinek sem beszél…
Csak egy pillanatra tekint a távolba, szeme már újra a fiún pihen, aki horgászbotját a kezében fogva próbálja csaliját a horogra tűzni nagy gonddal és türelemmel. Aztán csobban a víz, az úszó előbukkan a mélyből, minden készen áll a nagy fogásra.
Vagy a kicsire. Az sem baj. Hiszen a lényeg a víz, a fák, a csend, az összetartozás…
A férfit nem érdekli sem a horgászat, sem a hal; csak a fiú. A fiú, aki elmélyült figyelemmel pásztázza a víztükröt.
A férfinek csupán egy dolog fontos: hogy a fiúnak jó legyen, hogy ő boldog legyen, hogy neki sikerüljön…
Leül a földre, a nagy fa alá. Elmereng magában. Ki tudja, mi mindent látott már ez a hatalmas vízparti fa? Talán tanúja volt a nehéz múlt könnyesen fájó pillanatainak…. Talán elsírták alatta könnyeiket anyák, akik egyedül maradtak az élet minden terhével… akiktől elvették, elragadták a támaszt… akik ennek ellenére, vagy tán épp ezért zokszó nélkül, erőn felül tették a dolgukat a gyerekeikért… talán pont négyért… talán éppen Mártonért, Magdolnáért, Péterért és Juliannáért… talán pont értük… Talán pont érte, Mártonért, a legidősebbért...
Nehéz a szíve amikor komótosan feláll, leporolja nadrágját és rágyújt…
Áll a férfi a parton…
Hatalmas, bütykös jobb kezében az elmaradhatatlan cigaretta, bal keze a csípőjén, szája szögletében szomorkás mosoly…
Szeme egy pillanatra túl a partra, a távolba réved… Talán valahol a fájdalmas múltban cikáznak gondolatai. A múltban, amelyről sohasem beszél…
Aztán eldobja a csikket, cipőjével szétmorzsolja és a fiú mellé lép…
Nagyapa és unoka a múltból, 30 év távlatából…
Oly messze vannak tőlem már...
Egyiküktől elválaszt az ég, másikuktól oly sok országhatár...
Meséljetek még fák, kedves Körös-parti fák!
Milyen volt az a nap?
A nap, amikor még együtt volt a parton a fiam és az apám?
Ékszer, aminek története van…
Ékszereink alapanyaga a Körös folyó partján gyűjtött uszadékfa. A szürkés színű fadarabokat hazavisszük, megtisztítjuk, szárítjuk. Közben ismerkedünk, megpróbáljuk kitalálni a fa történetét, s tervezgetjük a jövőjét. Aztán lassan megszületik az ékszer, aminek története van; hiszen minden kicsi fadarab mesél nekünk és mi ezt a mesét ékszerbe álmodjuk.
Webáruházunkban megtalálod uszadékfa ékszereinket:
https://anan.hu/spl/933664/Uszadekfa
Csodálatos uszadékfa FB csoportunkban elsőként értesülhetsz újdonságainkról:
https://m.facebook.com/groups/1138969629952027
Kövess minket a facebookon is: